Garryowen [antikvár]

Részlet a könyvből: "A nagy, vén, pajtaformájú, csúf drumgooli házat, melynek bejárója előtt egy mohosult triton fúj a kagylótrombitájába, a tenger morajlása veszi körül. A homlokrész legfelső ablakából nyáron a kék, télen a szürke, csöndben és viharban egyformán hatalmas Atlanti-oceánt látni, s a mért földhosszú hullámok örökös zúgása a ház elejét védő, korcs fenyvek fölött bölcsődalként vagy fenyegetésként hangzik át, a hallgatódzó hangulata szerint. Drumgool egész környéke a mérhetetlen nagyszerűség benyomását kelti. Drumboyne mögött, kelet felé, túl az aranyszínű rekettyebokrokon, a mogorván fekete lápföldeken s a virágzó rétek bíborszínű sávjain, a nap harminc mérföldes dombláncolatot varázsol szemünk elé egy ecsetvonással."