Gazdátlan asszony/A Mississippi rabjai [antikvár]

Részlet a kötetből: Menekülés Aki az ablaknál áll, az máshol van. Ahol lenni szeretne, a helyet talán nem is látja, mégis kinéz, nem annyira azért, amit lát, hanem, hogy elforduljon onnan, ahol van. Az ablakokban rendszerint menekülő emberek állnak, fáradt, kitörni vágyó rab emberek, akik mindenütt szeretnének élni, csak ott nem, ahol élniök kell s akik mindenki életét vállalnák a maguké helyett. Éva a hűvös ablaküveghez nyomja homlokát. Itt, ennél a fehérkeretű ablaknál szokta tisztázni azokat a kérdéseket, amelyeket nem intézhet el senki mással, csak magával. Amikor férjhezment, azt hitte, hogy egyszerű dolog az egész, hogy szépen átsétál az egyik életformából a másikba, a házasságba s e.z a séta nem fog különösebb zökkenőt jelenteni életében, - csak boldogabb lesz. Hát erről a boldogságról sokat lehetne beszélni. Csak nincs kivel. Ádámmal? Mit mondhat a férj a felesége panaszaira, amikor azokat a panaszokat voltaképpen el sem lehet mondani. De ha el lehetne mondani, akkor sem beszélnének róla, mert házastársak egymás boldogtalanságáról nem beszélnek.