Genezáret [antikvár]

Kiadói védőborító szakadt, lapélek foltosak.
Későn kezdtem írni. Úgy gondolom nincs időm szép történetekre, fél- és negyed konfliktusokra. De azt hiszem, hogy kortársaimnak, embertársaimnak sincs sok ideje. Mesékre sincs, és arra se, hogy eredményeken elringatódzzanak. Évtizedeink és jelenünk ellentmondásaival kell szembenézni, kertelés nélküli számvetésre és számadásra kell az idő. Erő. és időfecsérelés és keserű ízek édesítgetése, az ízetlen falatok fűszerezése. Ember és író dolga az – hiszen mihamarabb előbbre akar jutni és előbbre akar vinni –, hogy szigorúan szembenézzen a kor tényeivel. Tárja föl kicsinységeinket. Ezek szánandóak, de nem szánalmasak. és egyszer, valamikor nagysággá változnak. Tegye pontos mérlegre a tétova erőfeszítéseket, a tévcselekvéseket, a mulasztásokat, az akaratlan igazságtalanságokat. A szándékosakat is. Ettől a dolgától akkor se tágítson, ha következtetései most, egyelőre, keservesek. Árnyékból mutasson a fény felé, ne előlegezze magának és embertársainak azt a világosságot, amely felé egyelőre csak törekedni kell. Törekedni viszont életre-halálra. Efféle számadásra a kispróza, a novella alkalmas. Ez a műfaj már nem tűri a mellébeszélést, a mentegetődzést, a magyarázatot, a fölösleges ékítményt. A novellaíró műhelymunkája jórészt tömörítést, rövidítést, jelzők, kerekded-kedves fordulatok, párbeszéd-üresjáratok kíméletlen törlése. Nem is ritkán olyan önkritikai művelet, amelynek eredményeként egy konfliktus egyetlen bekezdésre, egy egész emberélet egyetlen oldalra zsugorodhat össze. Igyekeztem csak annyit mondani, amennyi föltétlenül szükséges. És elkerülhetetlenül szükséges. Bor Ambrus