Georg Wendlandt három asszonya [antikvár]

Felicitas Tuxen az állami operaház egyik előadásán jelent meg először Berlin nyilvánossága előtt, 1926 őszén. Tannhäusert adták. Kísérőivel együtt kissé későn érkezett, az előjáték alatt. A nézőtér már sötét volt. Egyszerre mindenkinek feltűnt valami szokatlan élénk ragyogás, az egyik páholy mélyén. Felsugárzott egy pillanatra, rendkívüli fényerővel átvillódzott a páholy árnyalakjai közt, aztán az előtérben kihúnyt. A zavarás csekély volt, de elég ahhoz, hogy felkeltse a szomszédos páholyok és a nézőtér egy részének figyelmét. Ugy, hogy mikor az előjáték végeztével kis időre ismét felgyúlt a csillár, mindenki a páholy irányába fordult, amelyben Felicitas Tuxen foglalt helyet. Felicitas gazdag külföldi hölgynek látszott. Szokatlan, sőt feltűnő jelenség volt, hihetetlenül légies, szinte valószínűtlen. Az ember attól félt, hogy a szeme láttára semmivé foszlik szét. Külseje elárulta északi származását. Nagyon világosszőke, majdnem ezüst-szőke haja izzott, mint a nap, ha túlérett búzatáblákra ontja sugarait. Fényes pókháló gyanánt lebegte körül keskeny koponyáját és glóriásan tündöklött...