Gerendás szobák [antikvár]

TÖMÖRKÉNY ISTVÁN (1866-1917) 1917 április 24-én, kora reggel, hirtelen felpattant a szegedi Oroszlán-utca egyik házának kapuja és hevenyében magárakapott kabátkával a vállán, kifutott rajta egy sápadtarcú leányka. Futott, nem is érezve tagjainak súlyát, alig tudva, mit tesz; de olyan gyorsan, ahogy csak a segítő szándékú szeretet tud repülni Ahogy csak a nagy, nehéz órák kétségbeesett ereje tud szárnyat adni a gyönge emberi teremtménynek. A templomba futott a fiatal lány. Papért futott, Isten szolgájáért, hogy erősítse meg utolsó útjára édesapját, akit odafentről, a derengő áprilisi felhők közül, egyre félreérthetetlenebbül szólogatott magához Valaki. Mire a reggel felszőkül, a lányka már apjátvesztett árva. A kezdődő nap 9.-ik órájában húnyta örök álomra szemét a népies magyar irodalom megteremtője, Tömörkény István.