Gina vőlegénye [antikvár]

Részlet a könyvből:Az öreg, délvidéki ház omladozó falai boldogan sütkéreztek a forró délutáni napsütésben. Lángolva izzottak az ablakok s körülöttük a glicinia nehéz fürtjei bágyadtan csüngtek alá. Ezzel az illatos, lila virággal volt befuttatva az egész ház, az ágak bekandikáltak az ablakokon, bizony nem ártott volna, kissé megnyesni azokat.A házra is ráfért volna egy kis tatarozás! De meg keli adni, még így omladozva is barátságos látványt nyujtott a szemnek. A kertrenéző két hatalmas terrasz gyönyörű volt ezen a délutánon, amint a nap édes, meleg sugara beragyogta a kitöredezett, ódon köveket. Ragyogó fénye körülcsókolta a töröttkarú Dianaszobor karcsu testét, besiklott minden zugba, oda is, ahol egy fejetlen Ámor eregeti nyilait, megbúvott a terebélyes, vén cédrusfa sötét lombja között, lesiklott a gyepre, fél a kőkorlát kitöredezett oszlopaira, amelynek résein tát annyiszor bújtak keresztül a fiúk, öreg dadájuk nagy ijedelmére, mert a dadus ép olyan öreg és roskatag volt, mint ez a drága, elhagyott lak, hogy aztán a mirtusbokrok ágaiba kapaszkodva egy ugrással átvessék magukat a puha gyepre.