Góg [antikvár]

Figyelmeztetem az olvasót, hogy a világirodalom egyik leggroteszkebb könyvét kezdi olvasni. Amilyen furcsa a címe, olyanok az egyes fejezetek, a gondolatok, a stílus, az egész könyv. Csak azt ne higyje senki, hogy itt nevetni kell vagy lehet! Abban a fantasztikus, groteszk alakban, akit Papini szédületes írói tehetsége Gógban megteremtett, aki barbárul és modernül, Krőzusként és Lázárként, mint az elállatiasodása és hyperkritika prófétája ágál, a modern élet és kultúra csődje imbolyog. Egy hallatlanul mély szellem szinte emberfölötti kísérlete, hogy egy groteszk, kínos, szinte véres szintézisben egész kultúránkat - nagy személyeiben, szellemi és társadalmi áramlataiban - elfogja és pőrére vetkeztetve bemutassa. Éppen ezért ez a könyv minden groteszksége mellett is halálosan komoly könyv. egy roppant kultúrájú író sírva vigadó vallomása koráról és korának infantilizmusba zuhant szelleméről. Egy kísértetiesen kinyúló óriási kéz, mely századunk falára a pusztulás szörnyű, dermesztő próféciáját írja. Lehet, hogy vannak nagyobb írók és költők Papininál; lehet, hogy Papini munkáiban is van egyenletesebb, símább, irodalmibb alkotás a Gógnál; de nagyobb kultúrájú, szédületesebb és véresebb problémákat görgető író nincs Papininál ma Európában s barbár szépségű szelleme egy munkájában sem surol olyan óriási területeket s olyan csillaghullással, mint ebben. Félnem kellett, hogy ebből a pávatollas magyar kultúrából és irodalomból, ahol csak a limonádé és a trágárság a «cikk» és «márka», elsikkasztják ezt a kíméletlen őszinteségű könyvet, azért vállalkoztam az átültetésére. nem könnyű munka, de hallatlan élvezet volt. Üzenem mindenkinek: Gógon szabad mosolyogni, de tanulni kell belőle!