Gora [antikvár]

Részlet a könyvből: Bekövetkezett az esős évszak Kalkuttában; a reggeli felhők szétfoszlottak és ragyogó napfény árasztotta el az égboltot. Binoy-bushan magányosan álldogált háza felső verandáján és ráérő lustasággal tekintett le az elhaladó tömeg folyton hullámzó apályára és dagályára. Csak nemrég fejezte be tanulmányait és még nem látott neki a rendszeres munkának. Ujságokba irogatott egy keveset, az igaz, meg gyüléseket rendezett, - de ez ki nem elégitette. Ezen a reggelen pedig nem akadt semmi különös teendője és kezdte magát nyugtalanul érezni. A szemközt levő bolt előtt egy ba-ul koldus állt, a vándor-regősök tarka öltözetében, énekelve: Ismeretlen madárka Szállt a kalitkámba, Honnét jött Ki tudná? Láncot verjek lábára,- Ó dehogy is birnám! Repülj tova madárkám Ismeretlen tájra!