Görbe utakon [antikvár]

Részlet a kötetből: A boldogság pora Szép volt, de túl derűsen szép. Ahhoz, hogy tökéletes legyen, nem hiányzott arcáról egyéb, csak a szenvedés nyoma. Fiatal volt és máris egy gyermek anyja. De, mert olyan nagyon fiatal volt, maga is csodálkozott azon, hogy a gyermeket ő hozta a világra. Bár üdének, frissnek, ruganyosnak, élénknek és szelesen jókedvűnek látszott, mint vidám ölebecske, az idegei úgy feszültek, mint az acélhuzalok. A házasságban nem találta meg azt, amiről lánykorában álmodott. Ezt egyébbként minden asszony elmondhatja magáról. A nők ugyanis alig, hogy férjhez mentek, rögtön leltározni kezdik mindazokat a dolgokat, amikről házasságuk előtt ábrándoztak, és - milyen furcsa véletlen - mindez rendszerint pontosan az ellentéte mindannak, ami a házasságban osztályrészükül jutott.