Görbe vonalakkal egyenesen [antikvár]

Előhang Sötét jelenkorVégül is átéltem a huszadik századot. Éppen a század közepén születvén, a második felét személyesen, az első felét pedig kortársaim - szüleim, rokonaim, tanáraim, ismerőseim - révén. Az átélt és a hallott történetek eredetiek, mégsem egyediek, hiszen mindenki hasonlóan élte meg ezeket az időket, mivel ilyen volt a kor. A mindenki alatt természetesen az egyszerű embereket értem, akiknek mindig élesben megy az életük. De nem a koron van a hangsúly, a történelmi keret inkább csak élesíti az örök szenvedő ember és így magának a szenvedésnek a sziluettjét. A múlt században, a diktatúrák és világháborúk évszázadában lehetetlen is lett volna a szenvedés tényének és kérdésének megkerülése. Bűn és szenvedés, szenvedés és bűn, erről szólt a század.Két világháború, két világdiktatúra, de Hérakleitosz óta tudjuk, hogy a látszólagos duplikáció ellenére egyetlen szörnyű bűrmel léptünk a tragikus század időmedrébe, mivel a háborúk és diktatúrák eredetükben és céljukban nagyon is egyek voltak. Origójuk pedig az újkor ostoba paradigmaváltásának következménye, amikor is az élet miértje kérdés helyett az élet hogyanjára tevődött át a hangsúly. Hát ez a szörnyű század lett a hangsúlyeltolódás következménye.7:' .1I.1