Göre Martsa lakodalma [antikvár]

Részlet a könyvből:Levél az paraditsonyi törvényrül.Lyó egésségöt és hasolló lyókat kivánok, továbbá nagy öröm érte a mi házunkat, akit ezönnel mögulyságolok, de hogy ne a közepin kezgyem az szántást, hát ugy történt, hogy amint szent Imre napján Pap Jánosék főggyire indulok, a kisbiróval mög a zesküttekkel, hát látom ám, hogy az kertöm garággya mög van törve egy hejön, mög ott a tsapás az rétön igenyösen be a kertömbe, mondok ki löhet a za gazembör? Mögájjunk embörök!Hát láttyuk, hogy tsizmás embör járt ott, de nem is egyször, mert szinte kitaposta a zútat. Mondok mi dóga löhet akárkinek is a zén kertömbe, mer ijenkor mán se gyivó se alma, mégtsak sütni való tök sints, így tanakottunk ottan de hilyába, nem tanáltunk az végire.Mondok a kisbirónak akárki, de tudom istenöm elfujatom véle az ebek nótáját.Este aztán kiültem a rosszabbik subámba a kertbe az garád mellé, mög a kisbiró, mög Durbints sógor.Hát mán majd elnyomott a zálom, mikor hallom, hogy ropog az garád, látom hogy béugrik valaki.- Mögájj gazembör! mondok, de mán akkor rajta lógott a sógor mög a kisbiró.- Mögvagy disznó gazembör!Möggyujtom az masinát, hát a tsizmagyija.Mondok, nini a majsztör.