Goriot apó/César Birotteau nagysága és hanyatlása [antikvár]

Amint a forradalom korában, s utána Napoleon uralma idején Franciaország élete szabta meg az európai fejlődés irányát, úgy a nagy megmozdulások leverése után is Franciaország és különösképen Páris maradt meg Európa alakulásának legbiztosabb fokmérője. Az a szellem, amelyet tulajdonképen mindmáig "európai" névvel illetünk, a mult század harmincas és negyvenes éveiben, Franciaországban kapta meg végső simításait. A napoleoni háborúk után következő restaurációs korszak, amely világhódító ábrándokkal nem részegíthette a harcokban kifáradt francia népet, szabad utat nyitott a kapitalista fejlődésnek, s e fejlődés üteme magával ragadta a 18. század felvilágosodásán szabaddá nevelődött egész szellemi életet is. A francia nép alaptermészetétől merőben idegen az érzelgős, szentimentális szemlélet - teljes józansággal illuzióktól menten nézett szembe az élet valóságával, ugyanakkor, amikor az alig félszázad óta felszabadult "tiers étal", a polgárság, reális érzékkel megindult a társadalom immár számára is megnyílt pozícióinak elfoglalására. Ebben a fejlődési folyamatban kényszerűen ki kellett alakulnia az új művészi szemléletnek, annak az irodalmi kifejezési formának, amelyet realizmus néven ismer az irodalomtörténelem.