Gránátalmaház [antikvár]

Részlet a könyvből: A koronázás napjára virradó éjszaka volt, s az ifjú király egyedül időzött csodaszép szobájában. Udvaronczai magára hagyták, miután földig hajoltak, mint a nagy nap szokásos szertartása megkivánta. Valamennyien a királyi várkastély nagy csarnokába vonultak, hogy ott az udvari szertartásmester utoljára még egyszer kioktassa őket. Hiszen akadt közöttük még mindig egynéhány, a ki csak úgy, mint azelőtt, még mindig egészen fesztelenül mozgott! Már pedig mondanom sem kell, hogy ez udvaronczban igen nagy hiba. A fiú - mert fiú volt még csak a maga tizenhat esztendejével, - nem búsult távozásukon. A megkönnyebbülés halk sóhajával ledőlt fekvőhelyének puha, hímzett vánkosaira, s ott pihent, lobogó szemmel és félig nyitott szájjal, mintha barna erdei faun vagy a bozót fiatal vadja lett volna, amelyet csak az imént fogtak el a vadászok.