Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Koronázásának napja előtt való éjszaka volt és az ifjú király egyedül ült gyönyörű szobájában. Udvaroncai már mind elköszöntek tőle, földig hajtván fejüket az akkori idők ceremóniás szokása szerint és visszavonultak a palota nagytermébe, hogy néhány végső oktatást kapjanak az etikett professzorától; akadt közöttük ugyanis néhány, akinek még egészen természetes volt a modora s talán mondanom sem kell, hogy ez udvaroncnál igen súlyos hiba.
Az ifjú - mert még csak ifjú volt, mindössze tizenhat éves - nem bánta, hogy elmentek és a megkönnyebbülés mély sóhajával vetette hanyat magát hímzett heveröjének lágy vánkosain és úgy feküdt ott riadt szemekkel, nyitott szájjal, mint a bozótok barna faunja, vagy az erdő valamely fiatal vadja, amelyet csak az imént ejtettek tőrbe a vadászok.