Grand Hotel [antikvár]

Részlet a könyvből: "A portás egy kicsit sápadt volt az orra körül, amikor kilépett a hetes számú telefonfülkéből; megkereste a sapkáját, melyet a telefonszobában a fűtőtestre tett le. - Mi volt az? - kérdezte a kapcsolótábla mellől a telefonkezelő, fülén a hallgatóval s ujjai közt vörös és zöld dugókkal. - Igen, hát hirtelen bevitték az asszonyt a klinikára. Nem is tudom, mit jelent ez. Ő úgy véli, hogy már megkezdődik. Hiszen nincs is még itt az ideje, Úristen! - mondta a portás. A telefonkezelő csak félfüllel hallgatott rá, mert éppen kapcsolnia kellett. - Csak nyugodtan, Senf úr - mondta közben. - Holnap reggelre meglesz a fia. - Hát köszönöm szépen, hogy idehívott a telefonhoz. Igaz is, ott elől a portáspáholyban csak nem trombitálhatom szét a privát ügyeimet. A szolgálat, az szolgálat. - Hát persze. És ha itt lesz a gyerek, átszólok, magának - mondta szórakozottan a telefonkezelő s továbbkapcsolt. A portás vette a sapkáját és lábujjhegyen távozott. Öntudatlanul tette ezt, mert a felesége vajúdik és gyermeket vár. Mikor keresztülment a folyosón, amelyre a csöndes, félig lecsavart lámpákkal világított író- és olvasószobák nyíltak, mélyet lélegzett és a hajába markolt."