Grandet Eugénia [antikvár]

Részlet a könyvből: Némely vidéki városban oly házakat látunk, melyek búskomor érzelmeket idéznek fel a szemlélőben, oly érzelmeket, milyeneket a legsötétebb kolostorok, a legterméketlenebb pusztaságok, a legszomorúbb romok látása kelt. Ennek oka az lehet, hogy az ily házakban a kolostor csendje, a pusztaságok aszálya, a romok csonthalmaza együtt feltalálható; az élet és mozgás oly csendes ezekben, hogy az idegen lakatlanoknak tartaná, ha nem találkoznék hirtelen egy mozdulatlan személy halvány, hideg arcával, kinek kolostori alakja az ismeretlen lépteire az ablakon megjelenik. A búskomorság e kifejezése fedezhető fel azon ház arculatán, mely Saumurben a kastélyhoz vezető meredek utcán, a felső városban áll. Ez az utca, mely jelenleg nem igen népes, nyáron forró, télen hideg, némely helyen sötét; feltűnik apró, csengő kavicsokból álló mindig tiszta és száraz járdája, szűk volta és tekervényes iránya, a házain elömlő béke által; ez az utca a régi városhoz tartozik és a sáncok fölött nyújt kilátást. Fából épült házai, bár három századot éltek már, még mindig erősek s a különböző látvány, melyet nyújtanak, növeli még az eredetiséget, mely Saumur e részét a régiségbúvárokra és művészekre nézve érdekessé teszi. Nem mehetünk el e házak előtt a nélkül, hogy ne csodáljuk a hatalmas oszlopokat, melyeknek faragott fejei sajátságos alakot mutatnak s melyeknek már megfeketült domborművei e házak legtöbbjeinek földszintjét koronázzák...