Grisa őrmester I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből:A FOGÓTellus, a föld, e kis bolygó, serényen forog az éjfekete, mozdulatlan jeges térben, amit az éther ismeretlen hullámai, rezgései és lengései járnak át: fénnyé, villamossággá, rejtélyes, rontó vagy termékenyítő befolyásokká válván, ha valami szilárd ellenállásba ütköznek. A nehéz és sűrű levegőrétegbe burkolt föld már elhagyta elliptikus pályájának azt a pontját, amelyben északnyugati fele legmesszebb esik a nap életadó forrásától, s most feltartóztathatatlanul kering, hogy jobb helyzetbe kerüljön. Ekkor Európára verődnek a nagy fényforrás sugarai; az atmoszféra erjedésnek indul, a hideg zónákból mindenfelől tomboló szelek érkeznek a már melegebb vidékekre, ahol az újraéledő fény mágikus hivására mozogni kezd az élet és megindul a csirázás. Az északi országokban lassan ismét fölfelé tör a lét hulláma s az emberekben, mint évről-évre mindig, különös változások mennek végbe.A vastag hóban, egy elszenesedett fának a tövénél, amely - feketén az összetaposott fehérségben - jó magasra nyúlik fel az elégett erdő közepén, egy ember áll.