Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:Szumatra szigetének keleti partja mögött fekszik Randjah község. Randjahíól harminc kilométerre köves szekérút válik el az országúttól. Eleinte bennszülött lakosok elhanyagolt gumi-kertjei között kanyaróé: melyekben egy-egy kiaszott heveakaucsukfa próbál ellenállni a régi birodalmát visszahódítani igyekvő, irigy tropusi vadonnak. Majd lépésről-lépésre nehezebben járhatóvá válik és néhány nyomorúságos maláji telep után eléri a folyót, a lassan hömpölygő, széles, barna folyót, mely mintha kettévágná. A víz túlsó pártján újból kezdődik az út, felkapaszkodik a meredek parton és behatol a szűzi őserdőbe.A kehes, vén Ford-kocsi csikorogva fékezett a folyó partján. A benszülött soffőr lekászolódott az ülésről, a vízhez futott és elordította magát. Valahonnan, az erdő sűrűjéből jött a válasz.- Már megint nincs itt a révész! - dörmögte John Vanlaer, a Sumatra Hevea Company, e nagy amerikai vállalat új kaucsukültetvényeinek egyik felügyelőie. A randjahi központi irodából volt visszatérőben, ahová Van der Meulen, a főfelügyelő küldte, hogy magával hozza a céghez szegődött kulik hetibérét.Perzselően sütött a nap és a motor lármáját súlyos, álmos csend váltotta fel. A kocsi belsejében olyan volt a levegő, mint a gőzkamrában. Vanlaer levette trópusi sisakját és megtörölte homlokát. Cigarettára gyujtott, kigombolta zubbonyának felső gombjait és kényelmesebben helyezkedett el az ülésen. Tapasztalásból tudta, hogy eltart egy ideig, amíg a komp elindul. A zavaros, agyagszínű víz, melyet a legenyhébb szellő sem fodrozott, lassan, mintegy vonakodva haladt a magas partok között.