Guszti hadnagy [antikvár]

GUSZTI HADNAGY. Hát meddig fog még tartani ? Meg kell néznem órámat... valóban nem illik ilyen komoly hangversenyen. De ki látja ? Ha valaki észreveszi, akkor épen olyan kevéssé figyel mint én, és az előtt nem kell restelkednem... Csak negyed tiz? Úgy rémlik nekem, mintha már három órája ülnék a hangversenyen. Nem vagyok ehhez hozzászokva. De mit is játszanak tulajdonképen ? Meg kell néznem a műsort... Persze : oratórium ? Azt hittem: mise. Hisz ezek a dolgok csak templomba valók. A templomnak megvan az a jó oldala, hogy minden pillanatban távozni lehet. Legalább sarokülésem volna. Tehát türelem, türelem! Hisz oratoriumok is véget érnek! Talán nagyon szép, csak nekem nincs meg a kellő hangulatom. De honnan is volna hangulatom? Ha meggondolom, hogy szórakozni jöttem ide ... Inkább adtam volna a jegyet Benedeknek, az szereti az ilyen dolgokat; hisz maga is hegedül. De akkor Kopetzky megsértődött volna! Az egyetlen, akiben megbízhatik az ember... Hiszen nővére ott énekel azokkal ott fenn.