Guszti hadnagy és egyéb elbeszélések [antikvár]

Részlet a könyvből: GUSZTI HADNAGY. Hát meddig fog még tartani? Meg kell néznem (órámat... valóban nem illik ilyen komoly hang-versenyen. De ki látja? Ha valaki észreveszi, (akkor épen olyan kevéssé figyel mint én, és az előtt nem kell restelkednem... Csak negyed tíz? Úgy rémlik nekem, mintha már három órája ülnék a hangversenyen. Nem vagyok ehhez hozzászokva. De mit is játszanak tulajdonképen? Meg kell néznem a műsort... Persze: oratórium? Azt hittem: mise. Hisz ezek a dolgok csak templomba valók. A templomnak megvan az a jó oldala, hogy minden pillanatban távozni lehet. Legalább sarokülésem volna. Tehát türelem, türelem! Hisz oratoriumok is véget érnek! Talán nagyon szép, csak nekem nincs meg a kellő hangulatom. De honnan is volna hangulatom? Ha meggondolom, hogy szórakozni jöttem ide... Inkább adtam volna a jegyet Benedeknek, az szereti az ilyen dolgokat; hisz maga is hegedül. De akkor Kopetzky megsértődött volna! Az egyetlen, akiben megbízhatik az ember... Hiszen nővére ott énekel azokkal ott fenn.