Gusztáv Adolf apródja [antikvár]

Nem messze Szent Szébald templomától, egy nürembergi patríciusház írószobájában terebélyes íróasztal mellett apa és fiú egymással szemközt ülve, megfeszített fegyelemmel dolgozott egy nagyobb szabású üzlet lebonyolításán. Egy-egy szelet papíron mind a ketten ugyanazt a hosszú számsort adták össze, hogy végül a két eredményt biztonság kedvéért egybevessék. A vézna ifiúr, szakított mása apjának, dugta elő elsőnek hegyes orrát gondosan rótt számjegyei közül. Készen volt némi jele a magabízásnak, amint nálánál megfontoltabb atyájára várakozott. Ebben a pillanatban egy szolga lépett a szobába és nagy alakú, nehéz pecsétű írást adott át. - A svéd karabélyosok egy kornétása hozta - jelentette a szolga -, most a szomszédba ment, megnézni a városháza dísztermének világhírű festményeit, de pontosan egy óra múlva itt lesz.