Gyávaság I-II. [antikvár]

Részlet: Reggelire bivalytej volt, nyersen, hidegen, öblös, gyöngyöző pohárban; meg friss irósvaj, magas kupba tornyozva, zöld leveleken, meg két óriási tyuktojás addig főzve, amíg anyu szép nyugodtan százat számol, hogy sötétsárgán és sűrűn buggyanjon a pohárba,mint az olaj. Meg persze ami hétköznapokon is szokott lenni, fehér gomolyasajt, házi szalámi, húsos szalonna,lángos. És még két különlegesség, ami az ünnepre mutatott, aranybarna virágméz és két apró, sápadtzöld paprika. Egyik sem júliusi étel. A mézet, aminek idegent olyan az illata mint a fenyőnek, csak augusztusban szüreteli ki János, a tót ember. Ezt a mézet a méhek apró pumpáikkal még tavaly tavasszal szivattyúzták össze a tobozok tövéről, óméz és annak is a legvége. Idén áprilisban semmi virág sem volt, rengeteget vissza kellett rakni abból, amit tavaly szedtek el tőlük, hogy ne éhezzenek a dolgos kis köztársaság lakói. A paprika is csak jó két hét mulva kezd érni, igaz, a szigeti piac már tele van vele, de itt keményebb az idő, mint a völgyek legkisebb napfényre is átlangyosodó könyökeiben. - Mit segíthetek? - kérdezte reggeli után a kislány anyutól.