Gyémánthúr [antikvár]

Lapélein halvány szórt foltokkal.
Azon a napon, annak az évnek a karácsony éjjelén egy különös, gesztenyeszerű apót láthattak a járókelők, amint apró virágmintás, női esernyőjével egyensúlyozott a Bartók Béla úti bérház tetején, a kezében kopott feliratú reklámszatyrot szorongatott, benne az egész életével. Csak az a különös, gesztenyeszerű alak tudta, egyedül ő tudta a macskáin kívül a városban, hogy ennek az évnek az éjjelén most, ebben a percben kezdődik el a karácsony. ... Megvettem a legszebb herendi porcelándobozt, egy ciánkék mintás, háború előtti cigarettartatót, és selyempapírt is kértem hozzá, belecsomagoltam a kekszet, bezártam a dobozba, ez még a titkos, negyvennégyes svájci exportból való, asszonyom, duruzsolta a Hászcsizek úr, ez egy valódi kincs, úgy nézze, ez az egyetlen maradt meg nekem. De kegyednek odaadom, mert azt a kekszet semmi másba nem teheti, mert semmi más nem érdemli meg a földön, hogy ez a félbetört keksz kivárja benne a karácsonyt.