Gyémántkirályok összeesküvése [antikvár]

Részlet a könyvből:Mr. Edward Blackton elégedett sóhajjal nyitotta fel erkélyének ajtaját és kikönyökölve letekintett a tóra. Szemközt a Savoy-hegyek meredtek a vizből ég felé. Balról a Dent du Midi havas csúcsa fehérlett a reggel derengésében. Alatta a tó vize csillogott, szikrázott, ezer titkos tűz ragyogásában. A közeli kikötőben felbúgott egy gőzhajó szirénája. Kirándulók tömege tódult a fedélzetre. A hajó körül sirályok keringtek. Kis ideig lustán nézte a szárnyukkal csapkodó fehér madarakat, amint az utasok-dobálta kenyérdarabokra le-lecsaptak a tó vizére. A mohóbbak mind befalták a zsákmányt, a többi csak üres csőrét tátogatva vijjogott. Mr. Edward Blackton elmosolyodott. - Hiába... ilyen az élet, drágám, - szólt és átkarolta a fiatal nő derekát, aki mellette könyökölt - A bolond, ha üres a bendője, kiabál. A bölcs semmit se szól, csak cselekszik.