Gyémántper [antikvár]

Kiadói borító szakadozott.
1848 szeptemberében a Csepel szigetén állomásozó nemzetőrök parancsnoka, egy fiatal és még ismeretlen őrnagy - név szerint Görgey Artúr - kivégeztette az ország egyik leggazdagabb arisztokrata családjának rettegett hatalmú sarját, gróf Zichy Ödönt. A hazaáruló gróf kocsijában talált kincsek, köztük néhány nagy értékű gyémánt sorsa, hosszú időn át foglalkoztatta a nemzet politizáló közvéleményét. A debreceni országgyűlés képviselőinek egy csoportja a Honvédelmi Bizottmány legradikálisabb tagját, Madarász Lászlót vádolta az elkobzott vagyon hűtlen kezelésével. De vajon igaz volt-e a vád, amelyet a vádlók is inkább hangulatkeltéssel támasztottak alá, nem kézzelfogható bizonyítékokkal? S ha nem volt igaz, miért nem tudott Madarász hatákonyabban védekezni? És Kossuth miért nem állt ki nehéz küzdelemeinek hűséges támogatója mellett? Vagy lehet, hogy a gyémántoknál sokszorta nagyobb értékek forogtak kockán, és a per csak része volt egy sokszorta nagyobb szabású politikai hadjáratnak? Mocsár Gábor történelmi dokumentumregényében megidézi a szereplőket - a szabadságharc vezetőit -, feleleveníti az előzményeket, Zichy kivégzésétől a per kirobbanásáig. Maga a gyémántügy csak vezérfonala a regénynek: az író erre a szálra fűzi fel a szabadságharc híres vagy alig ismert epizódjait, hogy - segítségül híva a megjelenítés, a művészi emberábrázolás eszközeit is - a nemzeti önvédelmi harc és a társadalmi forradalom egymásért-egymás ellen ható erőinek működési mechanizmusát világítsa át.