Gyermekéveim [antikvár]

Részlet: "A félhomályos, szűk szobában szorosan az ablak mellett a padlón feküdt apám, fehér lepelbe volt takarva és szokatlanul hosszúnak látszott; mezítelen lábán az ujjak olyan különösen merevek voltak és jóságos, békésen a mellén nyugvó kezeinek ujjai is begörbültek; kerek, fekete rézpénz takarja el máskor oly vidám szemeit, barátságos arca komor, sötét és aggodalomba ejtenek fenyegetően vigyorgó fogai. Anyám, félig felöltözve, vörös alsószoknyában térdel a földön és apám puha, hosszú haját fésüli a homlokából a nyaka felé egy fekete fésűvel, amelyikkel egyébként én szoktam a dinnyehéjat fürészelni; anyám folyton beszél valamit mély, rekedt hangon, szürke szemei dagadtak és ahogy könnyei nagy cseppekben folynak, szinte úgy látszik, mintha a szemei olvadnának el..."