Gyermekkor [antikvár]

óÜMMnályos, ^szuk szoba abMsának tövében, a padl^ fekszik apám. Fehér, és szokatlamil hosszú ing van rajta; mezítelen lábának ujjait dEurcsán széttárja, mellén békésen nyugvó kedves kezének ujjai görbék; huncut szemét szorosan eltakarja a ré2pénz !fekete korongja, jóságos arca most sötét, gonoszul vicsorító fogsora elrémít. Anyám félig meztelenül, piros szoknyában térdel és apám hosszú, lágy haját a homlokából hátra, tarkójára simítja azzal a fekete fésücskével, amellyel én úgy szerettem a görögdinnye héját fűrészelgetni; anyám egyre csak beszél valamiről fojtott, a:ekied!tes hangon, fekete 'szeme duzzadt fö szinte szétfolyni látszik, amint kövér könnyíseppeket ereszt. Engem kezemnél fogva tart nagyanyám, — feje széles és kerek, szeme tág, oirra furcsán nagy és íozsl; ő egészben véve fekete, puha és roppoint érdekes. Ugyancsak sirdogál, de közben a>k^ok szeretettel duruzsol anyám fülébe, egész testében reszket, majd odébb vonszol engem, apámhoz taszigál; én ellenkezem, mögéje bujdk: félek, iiosszul érzem magam. Eddig még sohasem láttam felnőtteket sírná és nem értettem a szavatelt, amelyeket nagyanyám nem is egyszer ismételt: