Gyges gyürüje I-II./A pettyes szalag [antikvár]

Részlet a II. kötetből: Körülbelül hét óra lehetett, mikor a lakásomból eltávoztam. Túláradó érzelmeim, melyek a magányt már türhetetlenné tették, űztek ki a szabadba, és miután ki akartam kerülni a megfigyelést, a varázsgyürüm hatalmához folyamodtam, hogy láthatatlanná tegyem magamat. Semmi különös érdek nem ösztönzött azon este arra, ugy hogy midőn már a tömeghez hozzászoktam, szinte megfeledkeztem a láthatatlanságomról. Végigmentem a Piccadillyn, onnan a Regent-Streetre, s az Oxford-Streetbe fordultam, honnan belemélyedtem az apró utczák egész labyrintusába, melyeken át utam elvezetett a tengerparthoz. A mozgás csillapitólag hatott idegeimre, de miután féltem visszatérni magános lakásomba, elhatároztam, hogy egy órára felkeresem Ferrerset, és aztán benézek az országházba. A törvényszéki épület bejáratához közel észrevettem, hogy két férfi sarkában lépdelek, kik közvetlen előttem készülnek befordulni a házba. Komoly, heves beszélgetésbe voltak merülve, képzelhető azonban meglepetésem, midőn egy lámpához érve, az egyik vitatkozóban Gastont ismertem fel, olyan nagy volt a meglepetésem, hogy varázsgyürümről, melyet ujjamon megforditottam, egészen megfeledkezve, önkénytelenül nevén szólitottam.