Gyógyír a feledésre [antikvár]

Lapélei enyhén elszíneződtek. Védőborítója maszatos.
A Gyógyír a feledésre több szempontból rokon a szerző nemrégiben megjelent nagy sikerű művével, a Szentkút-tal. Katajev itt is az asszociációkra épülő, tér- és időváltásos szerkesztésmódot alkalmazza, tartalmában pedig mintha a Szentkút-nak előzménye lenne ez a későbbi mű. Az orosz irodalom hagyományai, a csodálatosan gazdag XIX. század, majd a századfordulót követő, újat akaró törekvések találkoznak Katajev emlékezetében: nemzedékek, izmusok, dekadensség, modernizmus, művészi forradalom, dosztojevszkijizmus - s az új törekvéseket képviselő hírneves alkotók... E sajátos hangú memoár középpontjában a huszaik századi orosz irodalom két nagy tehetségű alakja áll: Bunyin és Majakovszkij. Katajev mindkettőt emberközelből ismerte: még a forradalom előtt a nagy tekintélyű akadémikus és híres író, Bunyin indította el a pályán; s később a szerző Majakovszkij baráti köréhez tartozott. Rendkívül érdekes ezt a két annyira különböző hírességet Katajev szubjektív benyomásai alapján megismerni: Bunyin szuggesztív tehetségét és Majakovszkij lázas, "mindent elsöprő" költészetének rugóit - és közben kibontakozik előttünk a húszas évek orosz művészi életének színes, változatos korszaka. Az a kavargó világ, amelyben egy fiatal, kezdő író, Valentyin Katajev keresi a maga és nemzedéke helyét.