Gyilkosság a Magány-utcában [antikvár]

Táblák kötése enyhén sérült, lapjai kissé hullámosak, tulajdonosi bejegyzéssel.
Nem, egyáltalán nem volt valami fontos, valami tragikus oka a házastársak összetűzésének; csupán egy konok "igen!" s egy szenvedélyes «nem!»-nek a birkózása férj és feleség között. - Igen! Nem! . .. Nem! Igen! . . . Csak azért sem! . . . Csak azért is igen! . . . Róbertből kirobbant a férfiakarat hajthatatlansága, Vilma asszonyból pedig kidörgött nemének ősi forradalmisága. Rövid, heves disputa valami köznapi jelentéktelenségen . . . Egy váratlan számla, egy betört ablak; sokszor a gyermekek miatt. . . Most újra a gyermekek adták az okot. Intőt kapott a Józsika s Róbert és Vilma egymást okolták a baj miatt. A nevelés «jó» és «rossz» elveit feszegették. Kölcsönös szemrehányás; a felelősség egymásrahárítása; az asszony sírvafakadása, vádaskodás, fenyegetés a tekintetében és végül mindkettőjük örökkön visszatérő titkos, néma felsóhajtása : - Oh, ha ezt előre tudtam volna, az esküvő előtt! ... Olyan mozdulatot tett Róbert, mintha Józsikát, apai jogon, testileg is meg akarná fenyíteni. Pedig ez a szándék igazán távol állt tőle. Csak Vilma asszony magyarázta így.