"Gyilkossági kísérlet..." [antikvár]

LEVÉL A KIADÓHOZ Szergéj Szergéjev-Censzkíj már több mint húsz éve dolgozik és ma, véleményem szerint, Mihail Prisvinnel együtt a legelső helyen áll az orosz irodalomban. Ez az eredeti tehetségű ember az olvasók és a kritika értetlen csodálkozását keltette fel első elbeszéléseivel. Kétségtelen volt, hogy nem hasonlít a Bunyin, Gorkij, Kuprin-féle «realistákhoz», akik abban az időben népszerűségnek örvendtek, de kétségtelen volt, hogy nincsen rokonságban a «szimbolistákkal» - a francia «dekadensek» e kissé elkésett utódaival sem. Formájának, nyelvezetének különálló és mély sajátossága a kritikusokat - közbevetőleg a nem nagyon műértőket - az élé a kérdés élé állította: ki ez az új és amint látszik, szeszélyes művész? Hová lehetne sorozni? És minthogy nem illeszkedett be a szokásos osztályozásokba, szívesebben hallgattak róla, mint beszéltek. De a hatalmas tehetségnek e mindenütt általános megnemértése nem csüggesztette el a fiatal írót. Rákövetkező elbeszélései még jobban fokozták a bölcsek csodálkozását. Nem emlékszem, hogy ki értette meg közülük - és megértette-e egyáltalán valaki, hogy ez az ember érzelmeinek, alakjainak, gondolatainak legjobb, legtökéletesebb kifejezésmódját keresi...