Gyógyító kés [antikvár]

George Sava "Gyógyító kés"-e, az önéletrajzi irodalomnak ez a világszerte nagysikerű alkotása, olyan életsorsba nyujt betekintést, melynek fordulatait a legkalandozóbb képzelet sem tudta volna így kitervelni. Valóban nem hétköznapi dolog a lángoló Oroszországból rongyosan, fillér nélkül elindulva, éhezésen és megaláztatásokon, országok és városok, foglalkozások és kalandok útvesztőjén át elérkezni az orvosi hírnév, a nemzetközi tudományos megbecsülés csúcspontjáig. A "Gyógyító kés" az elindulás percében egyszerű bicska volt, mellyel a 17 éves, mongol hercegi családból származó, fehérhadseregbeli hadnagy, az orvosi elhivatás szikrájának végzetszerű fellobbanásával, mintegy trance-ban kioperálta barátja bordái közül az ottrekedt golyót. Hogy mi mindennek kellett lejátszódnia, míg ezt az alkalmatlan szerszámot felválthatta a körülrajongott sebészkézben a finom villogó orvosi műszer, azt a könyv lenyűgöző szavakkal érzékelteti. De az önéletírás körülbelül ott ér véget, ahol a vándor, a legsúlyosabb akadályokat leküzdve, végre lélegzethez jut: főorvos lesz egy német klinikán. Azzal azonban adósunk marad, mi lett a küzdelmek igazi eredménye, mit ér el évek szenvedéseinek árán a fiatal orvos, hol, milyen körülmények között él manapság? Erre szeretne néhány szóval választ adni ez az előszó. El akarja mondani elsősorban azt, hogy a romantikus multú regényhősből az angol orvosi társadalom egyik leghírnevesebb tagja lett. A nagynevű sebészorvos főleg azokról a bravúros hasműtétekről híres, melyekkel a legreménytelenebb eseteket is a gyógyulás útjára tudja vezetni, másrészt pedig a csontplasztikai műtétek egészen újszerű alkalmazásáról. Sokoldalú elfoglaltsága mellett mélyenszántó, eredeti ötletekben bővelkedő tudományos munkásságot is folytat, tanulmányai a legelőkelőbb orvosi folyóiratokban jelennek meg, és világraszóló új eljárást ki az "angina pectoris" sebészi gyógyítására. És mindössze csak 38 esztendős; atlétaalakjában, keménymintázatú arcában fajtájának ősereje tükröződik, de ebbe az arcba belevésődtek tragikus emlékek is, szeméből részvét, megértés és segítőkészség sugárzik. Ez lett George Savából, aki pincér volt és fűtő, aki mint hajdani kollegái, a renaissance olthatatlan szenvedélytől megszállott orvosai, tilalmak és büntetések ellenére, éjjel, titokban, a hullakamrába lopakodva ismerkedett meg a bonctan elemeivel, és aki ütközőn és vasúti kocsi tetején, mint potyautas utazott Szófiából Párizsba, hogy továbbtanulhasson. Azon túl, hogy életrajza egyike a legérdekesebb, mindvégig drámai feszültségű, de néha humoros vonásokat sem nélkülöző önvallomásoknak, George Sava könyve ma különösképpen időszerűnek tekinthető. Mert talán sohasem volt szükség annyira, mint éppen napjainkban, az olyan követendő példaképekre, melyek útmutatást, erőt és vigaszt nyujtanak a küdő és szenvedő emberiségnek. Ez a könyv szinte matematikai következtetéssel mutatja meg, mire képes az akaraterő, elszántság, céltudatosság, rettenthetetlen kitartás s az elhivatottságba vetett szent hit. Ez indította a kiadót arra, hogy a könyvet a magyar olvasóközönség kezébe adja és ezért véli, hogy helyesen cselekedett, midőn az összeszorított foggal való küzdenitudásnak ezt a férfias mintaképét megismertette közönségünkkel.