Gyógyíts meg! [antikvár]

1. fejezet Moggie - Ugye nem fogod felhúzni a nyúlcipőt? Nagyokat pislogok, mielőtt felfogom, hogy mire gondol a testvérem. Itt az idő. Szembe kell néznem a helyzettel. Muszáj úgy tennem, mintha minden rendben lenne. Eljött az ideje, hogy az oltár felé sétáljak. A szavak kavarognak a fejemben. Az. Oltár. Felé. Sétálni. Mintha semmiség lenne. Mintha elfogadtam volna a helyzetet, és minden rendben lenne. Lizzy az ajtó felé lökdös. Már hallom. Az orgonát. Bevonuló zene. A tömeg izgatottan suttog. - Mosolyogj, és indulj - sziszegi Krystal. Beintek neki, mielőtt kilépek az ajtón. - Minden rendben lesz - hallom Lizzy hangját. - Végig fogja csinálni. A testvéreim motyogása elhalkul, ahogy a feladatomra összpontosítok. Összerándul a gyomrom, és a kezem reszket a csokor mögött, de mosolyt erőltetek az arcomra, és egy ütemre lépek az orgona dallamával. Aztán megpillantom őt. William Bailey az oltár előtt áll, kezét összefonta maga előtt. Forrón és kétségbeesetten tapad rám a tekintete. Vajon a vendégek is látják? A belőle sugárzó sóvárgást, ahogy egyre közelebb érek hozzá? 9