Gyöngyként hulló könnyek [antikvár]

Mindig hibát követünk el, ha alábecsüljük azokat a lehetőségeket, amelyeket egy vonatfülke nyújt. Vannak olyan friss házasok, akik jobban kedvelik a tágas luxuslakosztályokat a párizsi Continentalban vagy egy Luzerni-tóra néző szobát, de szerintem egyik sem nyújt olyan nagy boldogságot, mint egymás társasága egy szűk, zárt helyen. A korlátozások előhozzák az emberből a kreativitást, és a férjemnek nem kellett kétszer mondani, hogy bizonyítsa minden képzeletet felülmúló szakértelmét. Első férjemet szinte alig ismertem. Halála után nem gondoltam volna, hogy én, Lady Emily Ashton, még egyszer a házasság igájába hajtom a fejem. Nem hittem, hogy létezik olyan férfi a világon, aki képes engem rávenni arra, hogy nehezen megszerzett függetlenségemet feladjam. Aztán nemcsak hogy megtaláltam ezt a különleges férfit, de nagy meglepetésemre az is kiderült, hogy ő az elhunyt férjem, Philip legjobb barátja. Philip Ashton várgrófja volt, olyan lelkes vadász, hogy nászutunk után azonnal szafarira indult, és engem Londonban hagyott. Soha nem tért vissza. Kezdetben mindenki azt hitte, hogy természetes halállal halt meg, mert magas láz vitte el. De én hamarosan másképp kezdtem látni a dolgokat, és belekezdtem egy felderítő nyomozásba. Gyanítottam, hogy Colin Hargreaves gyilkolta meg a férjem, az a férfi, akit szinte testvérének tekintett.