Gyűlöllek [antikvár]

Többféle boldogtalan gyermekkorok létezik. Az egyik a túlságosan szerencsés gyermekkor. Ezt csak lassan, az idők múltával ismerjük föl. Azt mondják, a fátylat, amely a jövőt eltakarja előlünk, az irgalom angyalai szövik. De vajon mi vakít el, amikor a mit sem sejtő múltba nézünk? Miért borul szemünkre hályog, amikor a múlt romjai közt kutatunk, miért gabalyodunk az indítékok és a tettek kusza hálójába? Önnön életünk regényíróiként a mások apró darabkáiból rakjuk össze magunkat, élőkkel és holtakkal meséltetjük el történetünket. Én is mesélek: töredékeket mondok el egy életből. Egy része az én életem. Egy része az övé.