Gyuri [antikvár]

Mikor Komjáth György, államvasúti főmérnök nyugalomba vonult, örökre búcsút mondott Pestnek, és elment haza, Szamosligetre, abba a régi családi házba, ahol hajdan gyermekkorát töltötte Kállay Mariskával... Ahogy most már meglehetősen elhagyatva s öreg fejjel, ebben a régi házban tíz évig ült az íróasztalánál, nyilvánvalóan csak ez a hajdani gyermekkor s ez a hajdani Mariska foglalkoztatta egész érzelmi és gondolatvilágát, mert csak erről írt tíz éven át sűrű írással száz és száz oldalakat, csak erről a tíz-tizenkét hétről abból a hatvan évből, amit élt! Végül, elhalálozván a múlt nyáron, ezt a régi családi házat, mint egy emléktárgyat, Kállay Mariskára hagyta, aki ma özv. Pásty Abrisné, finom úri hölgy, hatvanéves, régi kedves ismerősöm még a régi Magyarország idejéből, még a nyíregyházi megyebálok idejéből... Ő volt szíves elküldeni nekem egy levél kíséretében ezt a kézirat-csomót, néhány szál virággal átkötve az egészet. „Mindjárt magára gondoltam, mikor ezt megtaláltam " - írta a levélben. - „Mikor ezt megtaláltam, ezt a sok írást, egy fiókban. Gondoltam, magát ez érdekelni fogja, talán fel is tudja használni, amilyen ügyes ember... "