Ha az áldozat elszabadul [antikvár]

Borítók sarkai repedezettek, szamárfülesek.
Vasadi Péter (1926, Újpest) József Attila-díjas költő, író, esszéíró. Új regénye a XX. század díszletei között játszódó, sajátos hangulatú, költői tisztaságú próza. Az író képzeletének színpadán a modernitás ismerős-ismeretlen szereplőivel elevenedik meg az Ezékiel próféta könyvében található Istenítélet. Lírai szuggesztivitással rajzolja meg az emberi szenvedésnek minden értelmet meghaladó sokféleségét és mélységét, amely a háborúk, kínzások, kiagyalt pusztító szándékok sodrában éri utol áldozatait: "A harckocsik újra megindulnak, de egyetlen harckocsi fénye még eleven. Egy élő ember áll hosszú csövű tornya mellett, leugrik és fut felénk. Felénk fut, arcán az értelem bódultsága, kinyitott tenyere világít. Körülötte az egyedüllét völgye. Most visszafordul, kocsija felé kiált, mely ismét fénytelen és szigorú, mint egy koporsó. A harckocsi géppuskája kelepelni kezd. Beméri, célbaveszi, lövi az embert, aki megismert bennünket. Mellét, combját, vállát, nyakát, hátát, s tarkóját tépi a hosszú sorozat. Két kezét magára szorítja s elterül a földön."