Ha Egyszer Meghal a Vörösbegy [antikvár]

„Huszonkét éves koromig a Szentírást csak egynek tartottam a sok jó könyv közül. Krisztus egy szinten volt bennem a világtörténelem más nagyjaival: Nagy Sándorral, Senecával, Vergiliusszal. Remekül szórakoztam megfáradt, mondanivalójuk végére ért öreg papok esendő prédikációin. Élveztem a hajnalba nyúló vitákat nálamnál képzetlenebb, hívő emberekkel, jólesett sarokba szorítani őket ügyes, logikai kelepcékkel. Kézzel-lábbal újságíró akartam lenni... Ó, hogy mosolyoghatott rajtam az Úr akkoriban! Kis mitugrász! Csak firkálj, fecsegj, álmodozz. És én holnap egészen mással, másként és máshova foglak elküldeni. És te akkor pirulni és szégyenkezni fogsz majd, és kárnak és szemétnek ítélsz mindent, amit azelőtt tettél vagy terveztél. És a tengerentúlra küldelek majd, az egy szál anyanyelveddel, ahol sohasem tanulsz meg majd rendesen angolul. És hirdetni fogod az én üzenetemet jó Károly Gáspár szolgám szavával. Bizonyságot teszel majd énrólam messze szakadt atyádfiainak, és »kérkedsz majd ezzel, és szolgálsz nekem, amíg csak élsz«.99 Életének értelmét és summáját foglalta össze ezekben a sorokban Turchányi Sándor. Ezt olvasva Jónás próféta juthat eszünkbe, aki hiába rühellte a prófétaságot, hiába próbált messze futni, a cet gyomrának börtönét is el kellett szenvednie, és végül mégiscsak azt tette, amire rendeltetett, hirdette a Mindenható üzenetét. Örök sors, ugyanakkor azt is mondhatnám, hogy jellegzetesen huszadik századi. A Ha egyszer meghal a vörösbegy címen összegyűjtött írások ennek az életnek beszédes, hitvalló dokumentumai. Bizonyos értelemben egy dokumentumregény mozaikkockáinak halmaza. Hogy a színes, olykor mély tüzű kockákat könnyebben el tudjuk helyezni, röviden el kell mondanunk Turchányi Sándor életének futását. A Torontói Magyar Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház 2001. december 10-én kiadott „halotti kártájából" idézek. Nt. Turchányi Sándor Balassagyarmat, 1935. február 26. - Toronto, 2001. november 20. Göröngyössé vált Balassagyarmatról kiindult életútja, hiszen azt a háború szörnyűségei s aztán a szovjet megszállás borzalmai rontották meg. A helyi gimnáziumban letett érettségije után újságíró pályán szeretett volna elhelyezkedni, de erre származása miatt nem nyílt lehetőség. Könyvtárosként került állásba, majd pedig nyomdászként munkálkodott. A lelkészi szolgálatra „idősebb" fejjel kapta a Lélek hívását, s 1966-ban kezdte meg teológiai tanulmányait.