Ha élni tudnánk... [antikvár]

Részlet a könyvből:A fekete-szürke sárgöröngyöket fénysávokkal csikozta be a nyári nap a keskeny kerítések mögül.A meztelen téglaház szinte ráhajolt az útra, amikor a pöttömnyi gyerek rövid trikóban, férfiúsága teljes díszében szaladt a kocsiútra, a sársziklák közé. Aranyszőke haja megvillant, amint vissza-visszanézett a kapu felé. Vékony lábacskáival merészen billegett, futott...Május volt. A hajnalok és esték istenei játékos kedvvel mosolyogtak. Örök életet regéltek a nappalok, csak a gondcsatornák csobogtak bűzzel az utcák alatt s a föld felett. Hulló akácok fehér bóbitás pillangói úsztak a piszkos vizeken. Pillanatokra úgy tűnt fel, mintha csupa szépség és hangulat lenne a nap, az utcák, az egymásba hajló percek. A csöppnyi szőkeség szemében ült az utca képe, mint végtelen csoda s kíváncsi arccal törte magát a göröngyös földön.Most úgy ült ott, ahogy kíváncsi nagy igyekezetében felbukott.