Bővebb ismertető
Részlet:
Katalin elrendezte a reggelizőasztalt. Helyükre tette a csészéket, nikkelkosárkába rakta a ropogós zsemlyéket, - a cukortartót és tejszínes kannácskát pedig pontosan az asztal közepére.
Line, az öreg szolgáló, ki idestova már húsz esztendeje volt a háznál, a kávéskannát hozta és az ujságot.
Katalin szótlanul vette át tőle mindakettőt. Az újságot Kari bácsi csészéje mellé tette és a spiritusz-í forralóra állította a kannát. Mohón csapott fel a kékes lángocska. Most még egy pillantás az egészre! Minden készen állott. Katalin megszokásból megnézte, hány az óra. Két perc múlva nyolc.
Gépies mozdulattal simított végig a haján és az ablakhoz lépett.
Ugyanaz a mindennapos kép.
Nap nap után, pontosan ugyanebben az időben állott itt és álmodozva bámult ki az ablakon, - nap. nap után - évek óta.
Egyre csak ugyanazt látta.
Odaát a kis bolt keskeny kirakatai. Bennük egymás mellett, fapálcikákkal élesen elválasztva: kávé, rizs, mandula és mazsola. Fölöttük valami lehetetlen; citrom-, teásdoboz- és Maggiüveg-kiállítás, végezetül hátul mesterséges fal, makaróni- és zablisztcsomagokból.