Ha elszáll a mámor I-II. [antikvár]

Részlet: Katalin elrendezte a reggelizőasztalt. Helyükre tette a csészéket, nikkelkosárkába rakta a ropogós zsemlyéket, - a cukortartót és tejszínes kannácskát pedig pontosan az asztal közepére. Line, az öreg szolgáló, ki idestova már húsz esztendeje volt a háznál, a kávéskannát hozta és az ujságot. Katalin szótlanul vette át tőle mindakettőt. Az újságot Kari bácsi csészéje mellé tette és a spiritusz-í forralóra állította a kannát. Mohón csapott fel a kékes lángocska. Most még egy pillantás az egészre! Minden készen állott. Katalin megszokásból megnézte, hány az óra. Két perc múlva nyolc. Gépies mozdulattal simított végig a haján és az ablakhoz lépett. Ugyanaz a mindennapos kép. Nap nap után, pontosan ugyanebben az időben állott itt és álmodozva bámult ki az ablakon, - nap. nap után - évek óta. Egyre csak ugyanazt látta. Odaát a kis bolt keskeny kirakatai. Bennük egymás mellett, fapálcikákkal élesen elválasztva: kávé, rizs, mandula és mazsola. Fölöttük valami lehetetlen; citrom-, teásdoboz- és Maggiüveg-kiállítás, végezetül hátul mesterséges fal, makaróni- és zablisztcsomagokból.