Háboru és béke I-XI. [antikvár]

A Háboru és béke cimü regény Tolsztoj alkotásának koronája. Hatalmas képsorozat, amelyben az 1805-től 1812-ig terjedő korszakot irja le páratlan történeti hüséggel s utolérhetetlen reálizmussal. Tulajdonképpeni hőse az orosz nép, amely az egyszerüség, jóság és igazság képviselője a háboruban s ezért győz is; mig a gőgös és elbizakodott francia katona a végeláthatatlan orosz pusztákon a hideg és az éhség martalékává lesz. Tolsztoj ugy irja le a mult eseményeit, mintha a jelenben és a szemünk előtt játszódnának le. Nem mi szállunk vissza a rég letünt idők világába, hanem a mult jön el hozzánk s ugy érezzük, hogy Napoleon és I. Sándor kortársai vagyunk. Magunk előtt látjuk a mult század elejének társadalmát az önző, romlott és hazug legfelsőbb köröktől kezdve az egyszerü és kötelességtudó közkatonáig, a háboru igazi hőségig. Minden alak, akár élő, akár költött személy, akár császár, akár koldus, egyformán husból és vérből való ember, akinek nemcsak a testét, de a lelkét is ismerjük.