Háborúban nőttünk fel I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Vasárnap délelőtt az Óriás-utca 40. számú ház házi bizalmija, Rus6znyák, akit az élet - ez a látszatra hanyag sakkjátékos - két lapockájánál fogva használt állandóan, olyannyira, hogy Rusznyák púpossá lett ettől, találkozott Posch-sal, az utcabizalmival. Rusznyák hajlotthátú, vékony, semmirevaló, kis teste megdönthetetlen untauglichokat váltott ki a legmohóbb sorozóbizottságból is 1914-től 1918-ig. Ebben a "fizikum"-ban a lapockákat emelte ki az élet, az előbb említett sakkjátékos. Agyonvasalt és lassan, a sok vasalástól már sárgára fakuló, fréz-színű ruhája ennek következtében töretlen egyenes vonalat mutat bokától a Rusznyák nyakába torlódó lapockáig. Azonban csak eddig. Itt ez az egyenes vonal megtörik, kicsúcsosodik, mert a vékony nyakra billentett madárfej majdnem derékszögben konyul le a felfelé igyekvő gerincvonalról. Rusznyák Antal mint az asztalos és a citromszínű szerszámlakatos, jelenleg utcabizalmi Posch, a "Gólyához" címzett és a kommunisták által becsukott kocsma előtt állanak. A könyörtelenül éles szél tornyokba fútta a feneketlen kispallagi homokot. Posch utcabizalmi és így hivatalánál fogva Rusznyák fölöttese.