Bővebb ismertető
Néhány lapja enyhén gyűrött.
A könyv időbeli folytatása az írónő Békeévek című regényének. Főhőse a megesett cselédlány, Czene Teréz kamasz fia, János, aki Pesten szolgáló anyjától távol, falun éli sok millió sorstársához hasonlóan a tízes évek szürke és kemény paraszti hétköznapjait. Ezt a végtelenül tiszta, jóságos, naiv fiút az első világháború kitörése zökkenti ki élete megszokott kerékvágásából. Czene János előtt kinyílik a világ, ámulattal és szédült örömmel habzsolja a számára ismeretlen világból érkező híreket. A háború döbbenti rá, hogy végre valahol valakinek őrá is szüksége lehet: erős karjára, odaadó, lelkesülni vágyó szívére, egész fiatal életére. Önkéntesnek jelentkezik. Naiv vakbuzgósága előbb ingerültséget, majd kíváncsiságot vált ki az őt pártfogoló hadnagyból, a lateinerből tartalékos tisztté kényszerült Fiáth Líviuszból. Fiáth gondjaiba veszi a fiút, óvja, védi, tanítja, s tanul tőle maga is. A gondolkodó és ezért az adott világban tehetetlen tudós ember és az önfeledten, gondolkodás nélkül élő és a "hazáért" ölni és meghalni is képes nép fia találkozik a két figurában. Sohasem fogják egymást megérteni, de a személyes rokonszenv talán átsegítheti őket a világot s az ő életüket is felforgató nehéz éveken.