Hadzsi-Murát/Az ördög [antikvár]

Részlet a könyvből: "A földeken keresztül hazafelé tartottam. Nyár közepe volt. A réteken a szénát már lekaszálták és megkezdték a rozs aratását. Ebben az időtájban nagy a választék a mezei virágban: nyílnak a piros-, fehér- és rózsaszínben pompázó, illatos, pelyhes-puha lóherevirágok, a székfű tejfehér, kellemesen fanyarszagú csillagai a sárga kerekséggel közepükön, a sárgavirágú zsurló mézes illatával, a karcsú, tulipánformájú lila- vagy fehérszínű harangvirágok, a földönkúszó bükköny, a sárgapiros és rózsaszín szkaliózák, a kékbejátszó, csőformájú útifű gyöngén-rózsaszín pelyheivel és alig érezhető finom illatával, a kezdetben, főleg a napsugárban világoskék, később sötétté váló és azután vörösbe átcsapó színű búzavirágok és a gyöngéd, mandulaillatú, gyorsan hervadó folyóka."