Hajnal kettő [antikvár]

Részlet: Tamié, 1934. június 16. A kolostor, ahol most élek, örökké árnyékban van. A nap néha áttör a fákon és megpihen a sötétszürke falon, de a győzelem csak pillanatokig tart: szél kerekedik s a felhő még mélyebben árnyékba borítja a tájat. Kora reggel pedig vattás köd csavarodik az épület kör, behatol a szobákba s annyira benedvesíti a párnát, hogy amikor felébredek, azt hiszem, éjjel sírtam álmomban.