Hajnalhasadás [antikvár]

Párizsi nagykávéház. Az utcára kirakott asztaloknál csupa igen-igen fiatal ember. Szabadok, fesztelenek; úgy viselkednek, mintha jóval idősebbek volnának. Tartásuk ernyedt, mozdulataik kimértek; a hamvasbőrű lányok is a sokat élt asszonyok kemény arckifejezését mimelik. Itt vannak ők is, ketten: a fiú meg a lány. Egyik se több huszonkét esztendősnél. Se kesztyűjük, se újságjuk. Kutya nem ténfereg utánuk, póráz szíja nem csavarodik lábuk köré. A túlsó járda szélén egy autó szélvédő üvegje csillog: a kocsi hozzájuk tartozik. Mindjárt könnyedén fel fognak kelni és egyenletes léptekkel odatartanak. Thierry megérinti Beatrice vállát: - Várjon meg. Hazatelefonálok. Lement a telefonfülkébe. A júliusi déli hőségben hűs levegő csapta meg. A hívásra anyja jelentkezett. - Bocsáss meg - mondta Thierry - nem megyek haza ebédre. - Honnan beszélsz? - A Lorraineből. Barátaimmal vagyok. Hívnak, hogy tartsak velük; uszodába megyünk. - Jó - felelt anyja. Nemigen lepődött meg a dolgon...