Hajnali kettő [antikvár]

Just Béla (1906-1954) regénye a lelki élet keresztútját rajzolja elénk. Főszereplő trappista szerzetesek, akik a legszigorúbb rendi szabályok szerint élik mindennapi életüket. Nyolcszáz éves kolostoruk, Tamié - valahol a francia Alpokban, közel az olasz határhoz - szinte menedékké, "belső várkastéllyá" nő a regényben. Furcsa mód azonban, épp egy romantikusnak induló szerelem szálai kötik a külvilághoz, mely szálakat egy, a kolostorba újonnan érkezett Idegen sző és bogoz ébredő hivatása és a szerelem jelenvalósága között... A regény központi gondolatát aligha fogalmazhatnánk meg jobban Léon Bloy szavainál: "Ezen a világon nincs más szomorúság, csak az, hogy nem vagyunk szentek." "... folytatják a munkát, testük szinte ráhajlik a földre, mely rövidesen őket is befogadja kegyes öleléssel. Nem néznek soha az égre, mert az eget szívükben hordják..."