Hajnali madarak [antikvár]

Védőborítója hiányzik. A gerince kissé elszíneződött.
Szentiványi ​Kálmán regényciklusának immár negyedik kötetét kapja kézhez az olvasó. A lázas szépségű hajnalhasadás, amely a felszabadulással érkezett el, új távlatokat nyit az elbeszélés számára is. A Boronyák és a Szabó család régebbről megismert küzdése új élettartamokat nyer az 1945-öt követő években, s ezeknek alakulását, viharos feszültségét, új teendők forgatagában formálódó szépségét most a fordulat évéig követhetjük nyomon. Könnyebb lett a munkásember élete? Szebb, gazdagabb – de nem könnyű, hiszen az újjáépítés és társadalomteremtés addig ismeretlen nehézségeit kellett legyűrni, s ezzel együtt új erkölcsi eszmények és magatartásmódok kialakítását szorgalmazni… Boldog nekilendülés és földre rántó gondok, szeplőtelen eszmények és gyakorlati nehézségek, buzgó bizalom s sokak értetlenségének nyűge kulcsolódik a sorsokban. A nyilassá züllött Szabó Pistát hazahúzza a szíve, de ismét az ismeretlen s idegen világba taszítja múltja és parancsolóinak bitangsága. Fivére, Jani viszont a felszabadult országban érik igazán emberré, itt leli meg a cselekvés értelmét és a szerelem hamvas boldogságát. Apjukban a föld éhsége és a földosztáson is túlmutató jövő eszményei birkóznak. Boronyák Péter és a – részint már ismert, részint a történetbe most kapcsolódó – kommunisták élete is új feladatok, kemény harcok hohójában edződik. A hiteles történetábrázoláson és lendületes cselekményszövésen kívül a jellemzés finomságai és az ellentétek sodrásai adják a kötet sajátos értékeit. A bankelnök Szegő Emil bukásába egy egész osztály történelmi alkonya sűrűsödik. A földosztásért, a termelés megindításáért és az államosításért vívott harc szükségképpen végződik a munkások győzelmével – de ez még csak a végső harc első ütközeteinek a sorozata: a történelem iránytűje bizton mutat a jövő felé, de az új életforma s új embertípus kialakítása máris a további teendők, örömök, gondok sokaságát sejteti..