Bővebb ismertető
Kötéstábla / borítója kopott
Nadányi Zoltán (1892-1955) a tehetségekben oly bővelkedő két háború közötti magyar irodalom jeles képviselője volt. Sokoldalú és termékeny szerző: verset, prózát és drámát egyaránt írt és valamennyi műfajban az anyanyelv művészének bizonyult. „Gazdagon és tökéletesen tud magyarul” – írta róla Kosztolányi Dezső, aki szintén nem volt híján a nyelvi leleménynek. Szelíd, ábrándos hangok, finom hangulatok jellemzik Nadányi írásművészetét. Mint költő, tagadhatatlanul ismertebb; prózai írásainak csak egy kis hányada jelent meg életében kötetbe foglalva, a korabeli lapokban, folyóiratokban közzétett elbeszéléseinek, tárcáinak és szatíráinak megismertetésére a jelen gyűjtemény tesz első ízben kísérletet. Természetesen a teljesség igénye nélkül, mindazonáltal az első lépést jelentve az irodalomtörténet számára is „ismeretlen” prózaíró Nadányi megismertetésére.