Hajnalok hajnala [antikvár]

Részlet:1.fejezetGránátok által ütött sebek lepték el a domboldalt elmúlt csaták emlékeiként, némelyiküket vizes sár lepett be, míg másokat vékony hó fedett el Két német nagy óvatossággal kúszott közöttük, hogy eléljék a hosszú erdővel szegélyezett dombtetőt. Az erdő sötétje talán titkokat rejtett, melyeket a katonák tudni szerettek volna. Mesz-sze mögöttük, a dombok felett robbanások lángoló fényei ragyogták be a tájat, melyektől foldöntúlian különös vakító színekben és fényekben úszott. A fent felvillanó házak és fák félelmetes és vakító látványt nyújtottak. Amikor már leszállt az este, akkor is újra és újra felvillantak. A német parancsnokok csapataikkal beásták magukat a hegyoldalba, hogy percnyi pontossággal tudják követni az eseményeket. Napok vagy talán már hetek óta nyugalmat tapasztaltak. A legutóbbi harcok karácsony előtt fejeződtek be, és az új év után sem változott a szemben álló csapatok helyzete, csak a menekültek hullámzása erősödött az utakon 1945 januárjának harmadik hete volt, amikor a két katona a dombtető felé kúszva suttogva beszélt. A fiatalabbik a Luftwaf-fe pilóták bőr öltözékét viselte, számos szárazföldi hadseregbéli bajtársával együtt, mivel repülőgép-hiány volt akkoriban. A domb mögött lévő közeli kis repülőtéren egy közepes méretű csapatszállító repülőgép állt, mely az elegendő üzemanyag ellenére sem szállított harcoló csapatokat, mert ugyan hova szállította volna őket, hiszen a háború már Németország szívében folyt. Azonban a íiatal pilótáknak azt mondták, hogy a szárazföldi-erőknek nyújtott segítségük" csak átmeneti, hamarosan új harci repülőgépek érkeznek, melyekkel újra repülhetnek. Az ilyen mesékkel áltatottak között volt például a 24 éves repülős tiszt, Swatzke hadnagy. Kora reggel, most már egészen közel érve az erdőhöz, suttogva fordult társához:-Miért jövünk ide Lechberg?-^ orosz csapatok vagy őrszemeik felderítése a célunk, ahogy azt a Hadnagy Úr is tudja - felelte a másik vállat vonva.-De nem látok itt egyet sem!-Hadnagy Úr, ma éjjel rajtunk van a sor. Azt az utasítást kaptuk, hogy éjjelnappal megfigyelés alatt tartsuk az erdőt, és jelentsük, ha bármi gyanús dolog történik.A fiatalabbik egyetértően bólintott.-Igen, tisztában vagyok a parancsokkal, mivel magam is parancsnok vagyok, azonban, mivel az oroszok már elmentek, ez teljesen fölösleges. Lechberg, már legyőztük őket - érti.Ez, a karácsony körüli csatákra való hivatkozás nem volt elég meggyőző Lechberg számára.-Nem akarok vitatkozni sem Önnel sem a hegyekben állomásozó ezredeseinkkel, - de harcoltam Oroszországban, - és tapasztalataim kétségeket ébresztenek bennem.A fiatalabb leplezni igyekezett mosolyát.-Lechberg, igazam van.A 35 év körüli Lechberget a Wehrmacht Oroszország elleni hadjáratának kezdetén 2 rendfokozattal lejjebbről léptették elő törzsőrmesterré. Az előléptetést a gépesített